Hogyan álljunk az anyós kérdéshez?

Néhányan megütik a jackpotot, mert rendkívül jó és szoros kapcsolatot tudnak ápolni az anyósukkal. Ilyenkor senki sem érzi magát fenyegetve, megvan az összhang, és eszébe sem jut senkinek az ellenségeskedés. Ugyanakkor nem mindenki ennyire szerencsés, és nem véletlen a számtalan anyósvicc sem. Ha az anyuka vetélytársat lát a gyermeke kiszemeltjében, féltékeny, és megpróbálja irányítani a fiatalok életét, nagy valószínűséggel tartós rossz viszony fog kialakulni közöttük.

A szélsőséges rossz tényleg létezik

A Huffington Post a közelmúltban borzalmas anyós-meny történeteket posztolt. Ezek az esetek valóban megtörténtek, és többnyire ráment a fiatalok házassága. Tiffany arról mesélt, hogy az anyósa mennyire ragaszkodott a fia előző barátnőjéhez még akkor is, amikor annak a kapcsolatnak már régen vége volt. Ha Tiffany belépett a szülői házba, szembesült az ex képeivel a falon. Ha rákérdezett az anyósánál, miért nem tünteti el azokat, a válasz csak annyi volt: „Ő hamarabb tagja volt a családnak, mint te, és egyébként is gyönyörű, nem gondolod?” Nőként ezzel szembesülni fájdalmas érzés, hisz nem ismernek el a család részeként. Márpedig az anyós ebből a szempontból előnyös helyzetben van, hiszen tudja, hogy leendő menye szeretne megfelelni neki. Patty esetében a párja anyukája mindent irányítani akart. Az első gyermekük születésénél az anyós a saját akaratát szerette volna érvényesíteni mindenben. Sőt mi több, kijelentette, hogy nélküle a gyerek sem létezne. Mivel már tapasztalt anya volt, az unokáit is ő akarta nevelni, és nem hagyott életteret a fiataloknak. Szintén megvisel minket érzelmileg, ha kétségbe vonják, hogy az anyaszerepnek eleget tudunk tenni. Nem tisztelik az életterünket, nem hagyják, hogy kiteljesedjünk, és irányítani akarnak minket. Néha az anyósok elvesztik a kontrollt. Lehet, hogy csak a jóindulat vezérli őket, de ha nem kommunikálunk velük megfelelően, vagy elviseljük, hogy a fejünkre nőttek, vagy véget ér a kapcsolat.

Vannak köztük angyalok is!

Ha olyan helyzetben vagyunk, hogy az anyósunk az idegeinkre megy, nehéz elhinni, hogy nem csak ez a típus létezik. Lehet harmonikus a kapcsolat közöttünk, segíthetnek és támogathatnak minket. Lili egy mosolygós, vidám, segítőkész lány. Rengeteg szeretetet tud adni, de emellett a szeretetigénye is hatalmas. Hat évig alkotott egy párt az exével, de ez esetben az anyósnak semmi köze sem volt a szakításhoz. Az első perctől kezdve remekül megértették egymást, az anyós tanácsokkal látta el, de azokat sohasem erőszakolta rá. Anya-lánya kapcsolat alakult ki közöttük, és a szakítás után is baráti maradt a kapcsolatuk. Kikérik egymás véleményét, jókat beszélgetnek, de a régi szerelemről egyikük sem beszél. Az már a múlt, és a fiú anyja egyébként sem akar bírói szerepet vállalni. Bízik abban, hogy a fiatalok pontosan tudták, mi miért történik, de eszébe sem jutott befolyásolni a történteket. Bizonyára nem ez az egyetlen eset, amikor a jó archetípusról van szó, de valahogy elterjedtebbek a rémmesék. Az nem izgalmas és érdekes, ha jól megértjük egymást, ha harmonikus a kapcsolat, vagy ha minden a legnagyobb rendben van. A sok anyósvicc nyilván a szélsőségekre épít, és el kell ismernünk, hogy néhányan rászolgáltak erre a megítélésre

Hogyan kezelhető a probléma?

Lehetne okos tanácsokat adni arra vonatkozóan, hogyan kerüljük a problémát, de az a helyzet, hogy egy kapcsolat két emberen múlik. Ha az anyós túlzottan kötődik a gyerekéhez, nehezére esik az elengedés, vagy épp irányításmániás, akkor valószínűleg folyton feszült lesz a helyzet. A személyiséget nem tudjuk egy pillanat alatt megváltoztatni, akad viszont néhány tipp, melyek segíthetnek kezelni a nehéz eseteket.

Próbáljunk meg érzelmileg nem bevonódni, ne kezeljük őt úgy, mint egy második anyát! A távolságtartás nekünk is a hasznunkra válhat, ha nem bensőséges a kapcsolatunk a párunk édesanyjával.

Értsük meg az ő álláspontjukat is! Gyakran egy új szerelem miatt kevésbé érzik magukat fontosnak, és nehéz elviselni, hogy már nem ők a legfontosabbak, nehezen engedik el a gyerek kezét. Ne érezzük a személyünk iránti támadásnak a viselkedésüket! Időre van szükségük, hogy megbarátkozzanak a helyzettel.

Tudatosan kerülni kell a konfliktust! Nekünk is realizálni kell azokat a pontokat a személyiségünkben, viselkedésünkben, melyek támadási felületet jelenthetnek. Ha egy légtérben tartózkodunk, próbáljunk meg álarc mögé bújni és tudatosabban viselkedni. Azt a rövid időt kibírjuk, és magunkat is rengeteg stressztől kíméljük meg.

Ha végképp nincs megoldás, használjuk ellene a saját a fegyverét! Ha gyakran ébreszt bennünk bűntudatot, akkor néha mi is megtehetjük ezt. Persze ezt rendkívül okosan kell kivitelezni. Nem az a cél, hogy vérig sértsük, csupán annyi, hogy görbe tükröt állítsunk elé, és ráébresszük, hogy mi a probléma.

És a legfontosabb: ne felejtsük el, hogy nem az anyósunkat választottuk életünk párjául. Még ha meg is nehezíti az életünk, a szerelmünk és a gyerekek miatt megéri kitartani!